A gazda gazdaszervezetnek való kitettsége


a gazda gazdaszervezetnek való kitettsége

Paraziták Az embert életében sokféle betegség fenyegeti. Ezek egy része a szervezet működési zavarainak tulajdonítható, többségük azonban külső hatásokra következik be.

Ezek lehetnek fizikai sérülések vagy kémiai tényezők, legtöbbször azonban valamilyen más élő szervezet, növényi méreg, állati parazita, vírus, vagy baktérium; az utóbbiakat kórokozónak nevezzük. Az állatoknak, növényeknek, sőt a mikroorganizmusoknak is vannak kórokozói, a továbbiakban azonban csak az emberi megbetegedésekkel foglalkozunk. A megbetegedés a szervezet különböző részeire, szerveire, szervrendszereire terjedhet ki; tárgyunk szempontjából az emésztőtraktus, a gyomor- és bélrendszer megbetegedéseit vesszük szemügyre.

Ezeket általában az élelmiszerrel bejutó mikroorganizmusok okozzák.

Élelmiszer-mikrobiológia

Az élelmiszerrel terjedő kórokozók a gazda gazdaszervezetnek való kitettsége előtt tekintsünk át néhány alapfogalmat, amelyekre az egyes kórokozó mikroorganizmusok és az általuk okozott betegségek megismerésében szükségünk lesz. A gazda gazdaszervezetnek való kitettsége A megbetegítés képessége a patogenitás, a betegséget okozó élőlény patogén, a kórokozó gazdája pedig az a szervezet, amelyet megbetegít.

A betegség kialakulásában tehát két tényező kölcsönhatása játszik szerepet: a patogén és a gazda, amit egy harmadik tényező befolyásol, a környezet, amelyben egymásra hatnak. Mindhárom tényező szükséges a megbetegedés létrejöttéhez; viszonyuk azonban összetett és változó. Mind a kórokozó megbetegítő képessége, mind a szervezet fogékonysága, mind a feltételek, hogy találkozzanak, különböző mértékben adódhatnak elő.

A patogenitás tényezői A kórokozóknak több típusát különböztetjük meg. Obligát patogénnek nevezzük azokat a kórokozókat, melyek csak gazdaszervezetben életképesek, tápközegben nem tenyészthetők. Fakultatív kórokozónak tekintjük azokat a mikroorganizmusokat, amelyek tápközegben is tenyészthetők, de kórokozóként viselkednek megfelelő gazdaszervezetben. Opportunista kórokozók azok a mikroorganizmusok, amelyek egészséges szervezetet nem betegítenek meg, csak azt, amelyet valamilyen hajlamosító tényező fogékonnyá tesz.

Ilyen hajlamosító tényező például a cukorbetegség, az alkoholizmus, a HIV-fertőzöttség stb.

a gazda gazdaszervezetnek való kitettsége

Lehetséges, hogy ugyanaz a kórokozó a gazda gazdaszervezetnek való kitettsége másik szervezetben nem tud betegséget kialakítani, vagyis arra nézve apatogén. Így pl. Typhi patogén az emberre és az emberszabású főemlősökre, de apatogén más emlősállatokra. A kórokozó patogenitása több tényező függvénye. Ilyenek a fertőzőképesség, a szaporodóképesség és a méreganyagképzés. A fertőzőképesség a kórokozónak az a tulajdonsága, hogy a gazdaszervezet valamely pontján fertőzést tud kialakítani.

Az inváziós képesség arra a képességre utal, hogy a kórokozó elszaporodva tovább tud terjedni a fertőződés környezetében levő sejtekbe, valamint távolabbi szövetekbe. A toxicitás a betegséget okozó méreg termelésének képességét jelenti. A patogenitás fokozatát, a megbetegítő képesség mértékét a virulencia fejezi ki.

A virulens kórokozó az általában ellenálló gazdaszervezetet is képes megbetegíteni. Ehhez az erősen virulens kórokozónak a gazda gazdaszervezetnek való kitettsége szervezetbe jutott, kis számú sejtje is elegendő pl. A virulencia mértékét mikrobáknál az LD50 értékkel adják meg. A virulencia faktorok lehetővé teszik a patogén mikroorganizmusok számára a gazdaszervezethez való szelektív kötődést; a gazdaszervezet megszállásával vagy elpusztításával a tápanyagokhoz való hozzáférést; a gazdaszervezet védekezésének a legyőzését.

A legfontosabb virulenciatényezők az adhezinek, amelyek a patogénnek a gazdaszervezethez való kötődését segítik elő; az invazinok, amelyek a sejtekbe hatolást előmozdító molekulák; továbbá a toxinok, a mikrobák által kiválasztott és a sejteket mérgező, működésüket bénító anyagok.

Ökogazdaképzés Nagyhódoson: ökomódszerek szántóföldön és gyümölcsösben

A legtöbb patogénnek számtalan virulenciafaktora van, amelyek meghatározzák, hogy milyen gazdaszervezetet tud megtámadni, milyen szövetekbe hatol be és a betegségnek milyen tüneteit váltja ki. Ha valamelyik tényező hiányzik, a patogén csökkent a gazda gazdaszervezetnek való kitettsége, vagy avirulens. A virulens patogén mikroorganizmus képes a sejtek felületén lévő receptormolekulákhoz kötődni.

a gazda gazdaszervezetnek való kitettsége

Ezt segítik elő a baktériumok fimbriái és pilusai; pl. A flagellumokkal mozgó baktériumok elérik azokat a helyeket, ahol megkötődhetnek 4. A behatolást teszik lehetővé az invazinok, amelyek átrendezik a sejtek citoszkeletonját és a baktériumot a gazdasejtbe juttatják. Az inváziós képesség különösen fontos a bélcsatornát kolonizáló patogén mikrobák számára.

Virulencia

A specifikus kapcsolódási és behatolási faktorok közé tartoznak az invazív enzimek. Sok baktérium rendelkezik olyan enzimekkel, amelyek segítségével képes a szövetekbe hatolni. Invazív enzim pl. Ez az enzim lebontja a kollagént, a kötőszövet egyik alapelemét, lehetővé téve, hogy a baktérium mélyen a szövetekbe hatoljon. Ez a folyamat szigorúan anaerob körülmények között zajlik, csak akkor történik meg, ha a szövet károsodott és a vér nem tud oxigént szállítani pl.

A hialuronidáz enzim feloldja a hialuronsavat. Sztafilo- és sztreptokokkuszok, valamint klosztridiumok termelik. A sztreptokináz a vérrögöket bontja le, így a baktérium könnyebben terjed tovább a szervezetben. Jellemző a sztreptokokkuszokra, de kis mértékben sztafilokokkuszok is termelik.

a gazda gazdaszervezetnek való kitettsége

A Str. Ilyen hatású a Cl. A leukocidinek a leukocitákat fagocitákat károsítják. Néhány kórokozó olyan kémiai anyagokat választ ki, amelyek specifikusan a fehérvérsejteket pusztítják el. Ilyen kórokozó például a Sta. A genny felhalmozódása a fertőzött területen a fehérvérsejtek pusztulásának következménye. A Sta. Ennek eredményeként a fehérvérsejtek és az immunrendszer más védekezői nem jutnak el a fertőzés helyére.

Ez a közzétett változatellenőrizve : Pontosság Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez A virulencia az élősködő életmódot folytató, parazitikus lények vírusokbaktériumok vagy eukarióták képessége a megfertőzött gazdaegyed túlélési és szaporodási sikerének, azaz fitneszének csökkentésére. Szemben a patogenitássalmely az orvosi-állatorvosi kórokozó képességre utal, a virulencia tehát evolúciós-ökológiai szempontból jellemzi a fertőzés hátrányos voltát. Egy fertőzés virulens jellege számos különböző okra vezethető vissza, pl.

A sztreptokokkuszokra jellemző a dezoxiribonukleáz termelése, ez szintén részt vesz a genny kialakításában. A baktériumok többféle módon képesek legyőzni az immunrendszer védekező működését. Egyes kórokozók vastag extracelluláris poliszacharid bevonattal, tokkal rendelkeznek pl.

Hasonló célt szolgál a glikokalix réteg Ps. Typhi ezzel analóg Vi-antigénje.

Navigációs menü

A vasnak speciális szerepe van a bakteriális fertőzésekben. A vas az emberi szervezetben szorosan kötött, a baktériumok számára nem hozzáférhető állapotban van, pl. Bizonyos baktériumoknak pl. Asziderofórokvaskötő faktorok, melyek lehetővé teszik néhány baktérium számára a gazdaszervezettel való versengést a vasért. Ilyen sziderofór pl.

Azok a mutánsok, amelyek nem tudnak enterokelint férgek a székletben a gyógyszer után, virulenciájukat is elveszítik. A kórokozó baktériumok talán leghatásosabb virulenciatényezői a toxinok.

prevalencia fertőzés-intenzitás átlagos fertőzés-intenzitás:

Két csoportjukat különböztetjük meg, az exo- és az endotoxinokat 4. Az exotoxinok további három csoportba sorolhatók: a neurotoxinok pl. A legtöbb exotoxin fehérje, amelyet a sejt kiválaszt a tenyészet sejtmentes szűrletében megtalálhatók.

a gazda gazdaszervezetnek való kitettsége

Nagyon hatásosak, már kis mennyiségben károsítják a szöveteket.